Sziasztok... Tudom, már megint az Angyalfény-el jövök, de akkoris... Le kell írnom valahova... Nem tarthatom már magamban :/ Pont mikor elolvastam a könyvet :) Annyira megható történet, hogy az már hihetetlen... Mondják, hogy az első könyv sokkal jobb a történet folytatásainál, de ezt most én inkább vitatnám. Jó lehet, hogy az elsőben még van néhány fejezet az első részben is - sőt mindegyik megérintő rész -, de a másodikban sokkal nagyobb érzelmek zajlanak le... Sokkal több benne az olyan rész, ahol sírni lehet és ahol ténylegesen beleéli magát az ember a főszereplő, vagy akár egy másik szereplő helyzetébe. Ahogy leírja a szerző, miken megy át Clara az hihetetlen. Szinte képtelenség már úgy írni, ahogy ő ír. Minden egyes részletet bővebben megfogalmaz és ez teszi olyan nagyszerűvé a történetet. Ez lesz az az apró kis darab, amitől egy történet jobb egy másiknál. És ez lesz az, ahol tényleg lehet sírni. Már szabályosan bőgtem, mikor a történet végéhez értem. Annyira megindító a történet, hogy ha még hosszabb lenne, az már csak kiegészítő része lehetne a többi fejezetnek... Azt hiszem egy kicsit bővebben is kifejtettem a "gondolataimat"... Remélem azért valahogy csak érthető az, amit leírtam :)